Az ötödik részben három olyan nővér emlékeit olvashatjuk, akik kamasz lányként vidékről utaztak fel a kongresszusra – egyikük a szüleivel, ketten pedig az osztálytársaikkal. De arra mindhárman pontosan emlékeznek, hogy új ruhát kaptak erre az ünnepre.

Sorozatunk negyedik részében három olyan szerzetes mesél nekünk, akik budapesti kisdiákként vettek részt a kongresszuson: sorfalat álltak az iskolával, szüleikkel csodálták a dunai szentségimádást – és még sok más személyes emléket is megosztanak velünk.

1938. májusában szinte minden vidéki katolikus hívő szeretett volna részt venni a budapesti ünnepen, de sokan munkájuk miatt, anyagi, családi vagy más okok miatt nem tudtak a fővárosba utazni. A továbbiakban öt, gyermekkorát vidéken töltő szerzetes visszaemlékezését olvashatjuk.