„Úgy éreztük, most egy templom van a Duna közepén!” – szerzetesek visszaemlékezése az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra
A magyarországi szerzetesek közül több mint huszan idézik fel gyerekkori emlékeiket – akad köztük, aki 5 éves korára emlékszik vissza, egyik nővér pedig már érettségire készült 1938 májusában. Többen a fővárostól távol éltek akkor és csak rádión keresztül hallgatták a kongresszus eseményeit, sokan pedig személyesen részt tudtak venni a budapesti ünnepen. Ugyanannak a történelmi eseménynek rengeteg színét, árnyalatát hozzák elénk.
Az utolsó részben olyan szerzetesek mesélnek, akik az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus napjaiban iskolatársaikkal vagy családjukkal utaztak fel a fővárosba. Visszaemlékezéseikből nemcsak a kongresszus eseményeiről tudhatunk meg részleteket, hanem más érdekességek is kiderülnek…
Sorozatunk nyolcadik részében három olyan szerzetes visszaemlékezését olvashatjuk, akik személyesen nem tudtak részt venni a kongresszuson, de emlékeznek rá, hogy lelki készületként gyűjtögették a jócselekedetek búzaszemeit.
Sorozatunk hetedik részében négy olyan szerzetes visszaemlékezését olvashatjuk, akik több mint 80 éven át, sok-sok költözés után is őrzik a gyerekkorukban kapott kongresszusi jelvényt.
Krisztina nővér visszaemlékezése és a monstrancia kalandos története
Az ötödik részben három olyan nővér emlékeit olvashatjuk, akik kamasz lányként vidékről utaztak fel a kongresszusra – egyikük a szüleivel, ketten pedig az osztálytársaikkal. De arra mindhárman pontosan emlékeznek, hogy új ruhát kaptak erre az ünnepre.
Sorozatunk negyedik részében három olyan szerzetes mesél nekünk, akik budapesti kisdiákként vettek részt a kongresszuson: sorfalat álltak az iskolával, szüleikkel csodálták a dunai szentségimádást – és még sok más személyes emléket is megosztanak velünk.
1938. májusában szinte minden vidéki katolikus hívő szeretett volna részt venni a budapesti ünnepen, de sokan munkájuk miatt, anyagi, családi vagy más okok miatt nem tudtak a fővárosba utazni. A továbbiakban öt, gyermekkorát vidéken töltő szerzetes visszaemlékezését olvashatjuk.
Sorozatunk második részében három olyan nővér visszaemlékezését olvashatjuk, akik 1938-ban már szerzetesjelöltként vettek részt az Eucharisztikus Kongresszuson.
Sorozatunk első részében Nemeshegyi Péter jezsuita atya mesél nekünk, aki 80 év távlatából is precíz pontossággal emlékszik az őt akkor megragadó eseményekre.