„Nem vesszük észre, hogy mikor alakul át egy ember élete a szemünk láttára. Elképzeltem, hogy hol van az a pont, amikor az ábécéből egy értelmes szó lesz, majd értelmes olvasás. De ezt nem lehet észrevenni.”

Egyszer volt ilyenre példa amikor láttam, hogy egy ember mennyire változik át a szemem láttára, és tudtam, hogy ebben nekem is szerepem van, de ezt már csak a végén láttam meg igazán, a folyamat közben fel sem tűnt. Egyszer visszanéztem egy este az elmúlt pár évemre egy személy miatt, és magamon vettem észre, hogy az ő hatására mennyit változtam, formálódtam, ami nekem közben, az évek alatt nem tűnt fel. Nem is gondoltam ilyenre, hogy én bármit is változok az ő hatására, pedig ez így van és csak remélni lehet, hogy ezek a változások bárkinél jó irányú változások.

(VV)

„Előtte igen bántott, mondanám fájt, hogy valamibe nagyon sok energiát fektettem, és akire számítottam, hogy észreveszi, nem vette észre. Ott voltam a szentségimádáson, és mellbe csapott, hogy „Uram, Te teljesen kitetted magad, de én ezt még soha nem köszöntem meg…” Na, és ez helyre tett.”

Többször elolvastam ezt az interjút, ez a mondat vonzott a legjobban. Úgy érzem, ha nem is Istennel kapcsolatban, de voltak ilyen élményeim. Ha nem is mindig jóleső, de hogy valami vagy valaki helyrerakott… Úgymond visszatessékel a jó útra, és ha akkor meg is illetődtem, később most így visszatekintve jó, hogy nem azt az utat választottam, ami akkor olyan kecsegtetőnek tűnt. 

(BA)

Engem is nagyon szokott bántani, ha valamibe sok időt és energiát fektetek, és úgy érzem, hogy a környezetemnek ez nem tűnik fel. De eddig még nem gondolkoztam el ezen, hogy az Isten is mennyit tesz értem és mennyire megmutatja magát.

(NM)

„Sokszor találkozom emberekkel, sokféle alkalommal. Ám hogy ez a találkozás létrejön-e, és min múlik, hogy a kimondott szavaink összeérnek-e? Számomra ez az Eucharisztia titkával hasonló. Ugyanaz, mint a kenyérből meg a borból hogyan lesz Krisztus teste és vére.  Szoktam erre gondolni, mikor valakivel találkozom, mikor beszélgetünk. Imádkozom a találkozásokért, azért, hogy észrevegyük, valami összeért. Erre is azt mondom, hogy „élni az Eucharisztiát”.”

Ráébresztett arra a tényre, hogy a dolgokat néha nem egyben látjuk, hanem elveszünk az apróbb részletekben. Hogy észre sem vesszük, hogy hol vagyunk vagy mit cselekszünk. Pedig egy váratlan pillanatban is megérinthet a lényeg, ami arra indít, hogy megköszönjem Istennek a jelenlétét és szeretetét.

(SZF)