Leszkovszky Pál domonkos szerzetes korábban gyógyszerkutatóként dolgozott Budapesten. A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete folyóiratának szerkesztője és vezetőségének tagja. A debreceni Szent László Domonkos Rendház közösségéhez tartozik, ahol a domonkos harmadrendiek és az orvosok lelkivezetését végzi.
Tény, hogy a koronavírus-járvány a mai életstílusnak megfelelően, amikor emberek ezrei rendszeresen utaznak a világ egyik részéből a másikba, hihetetlenül gyorsan terjed, és még gyorsabban tejednek a fenyegető, ijesztő hírek.
Miről van szó? Betegségről, amely a mindennapi életben megszokott kapcsolatok révén átterjedhet egyik emberről a másikra, súlyos lefolyású lehet, halálhoz is vezethet. Tehát felboríthatja emberek, családok, országok életét. Kérdések elé állít mindannyiunkat. Hogyan nézzünk szembe ezekkel a kérdésekkel?
A legfontosabbnak azt látom, hogy legyen szilárd alapunk, amelyre biztosan tudunk támaszkodni, még a mai világ forgatagában is. Isten az ősigazság, amelytől, pontosabban akitől végső soron minden létező dolog ered: legyen szó akár emberi mérték szerint végtelennek tűnő hatalmas csillagrendszerekről, akár az elemi részecskék náluk is apróbb összetevőiről vagy tulajdonságairól.
Őt nem a keresztény hit hirdetői találták ki: létezésére az emberi ész fényében is rádöbbenhet minden ember. Istent a szemünk elől nem tévesztve kell megfigyelnünk mindent, ami előttünk áll vagy zajlik a világ forgatagában, akármilyen erővel vonz is az események sodrása az események felszínéhez.
Napról napra, sőt óráról órára halljuk az új híreket. De ezekből meg kell értenünk, hogy a halál veszélye közvetlenül fenyeget, nemcsak embereket, keveset vagy sokakat, hanem személy szerint engem is! Hajlamosak vagyunk elfeledkezni életünk véges voltáról. Most, a járvány fenyegetettségében komolyan tudomásul kell vennünk a halál tényét, közeledését és sorsdöntő voltát: örök életünk múlik azon, hogy készültünk-e rá. Jól éltünk-e, akartuk-e Isten akaratát teljesíteni?
Éppen most, ebben a fenyegetettségben kell igazán meglátnunk a másik embert, aki a testvérünk, akivel kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért. Tehát mindent meg kell tennem a magam és a többi ember megvédéséért a fertőzéstől, a betegségtől.
Napról napra hallunk tudományos megállapításokat a kórokozóról, a járvány terjedésének módjáról és fokozatairól, jó tanácsokat a védekezés módjairól, sőt ilyen irányú kötelező hatósági előírásokról is. Nyilvánvaló, hogy nem kell mindent kritika nélkül elfogadnunk. A komoly, hivatalos hatósági vagy egyházi rendelkezéseket azonban követnünk kell a közös jó, mindannyiunk java érdekében.
Érdeklődéssel hallgatjuk az új tudományos megállapításokat, amelyek reményt nyújtanak a betegség eredményes leküzdésére. Ezek a megfigyelések többnyire a kórokozó vírus szerkezetére, tulajdonságaira, az ellene alkalmazható védőoltás kidolgozásának lehetséges módjaira vonatkoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy innen még hosszú út vezet a mindennapi orvosi gyakorlat sikereihez.
Érdekes, hogy kevés híradás számol be olyan esetekről, amelyekben már megbetegedett emberekből sikerült a vírust gyógyszerekkel eltávolítani, vagyis a gyógyulást elősegíteni. Egy kissé hasonlít a helyzet az antibiotikumok felfedezése előtti korszakhoz, amikor a – Semmelweis Ignác kutatási eredményein alapuló – szepszis elveivel és gyakorlatával eredményesen tudtak harcolni az orvosok a baktérium-fertőzések ellen, de közvetlenül magukat a baktériumokat megtámadó fegyverek nem álltak rendelkezésre.
Ma már vannak antibiotikumok, új fejeztek nyíltak a klinikai tudományok történetében, új feladatokkal és problémákkal, de a küzdelemnek egyáltalán nincs vége! Ha igaz az, amit nemrég a hírekben közöltek, hogy koronavírusos betegekben bizonyos malária-ellenes szerek hatására lényegesen rövidebb idő alatt megszűnt a vírus kimutathatósága, akkor fény csillant fel, amely utat mutathat a gyógyítás sikere felé. Sajnos ennél nem többet.
Az első, a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok során eldöntendő kérdés az, hogy az adott anyag valóban gátolja-e az adott vírus életfolyamatait. Ha igen, további vizsgálatokkal tisztázandók az alkalmazás szintén fontos részletkérdései. Előnyt jelenthet, ha már eddig is ismert gyógyszerről van szó, amelyről a kivizsgálása és folyamatos észlelése révén már sok adat rendelkezésünkre áll. A kedvező eredményre, a hatásos koronavírus elleni gyógyszerre, az adatok jellegét, a kérdés természetét szem előtt tartva, azonban mindenképpen várnunk kell.
Türelem, várakozás? Igen, a koronavírus terjedésének problémájával kapcsolatban ez az, amire szükségünk van. Türelemre, az események, adatok tárgyilagos tudomásul vételére, a józan ész által megkívánt és a hatóságok által elő is írt óvintézkedések megtartására, a bizalomra Isten segítségében, amelyet újra hozzá fordulva kérünk most, a súlyos járvány idején. De ugyanúgy életünk minden napján is, ahogy megparancsolta: Őt minden képességünkkel szeretve, embertársunkat pedig legalább annyira becsülve, mint saját magunkat.
(Az írás a debreceni Szent László domonkos plébánia hírlevelében jelent meg.)