Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetes nővér, közgazdász, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola tanára, a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) szakirányú továbbképzés szakfelelőse elemzi a jelenlegi járványhelyzetet.

Ez a cikk a koronavírus-járvány első szakaszában készült. Az itt leírt konkrétumok a járvány előrehaladtával változhatnak, de a mostanáig – 2020 áprilisig – elérhető információk alapján lehetőség nyílik az eddigi helyzet korrekt elemzésére és következtetések levonására.

A koronavírus-járvány egészségügyi hatása mellett egy másik következménnyel is számolhatunk: a már kialakulóban lévő gazdasági világválsággal. A járvány miatt gyárak zárnak be, termelési zavarok és ellátási nehézségek jelentkeznek, szolgáltatások állnak le, szakadoznak a globális értékláncok, csökken a fogyasztás, a beruházások száma és a kereslet, romlik a vállalati stabilitás. A kieső bevételek miatt fizetésképtelenné vált, eladósodott cégek tömegével számolhatunk, melyeknek szembe kell nézniük az akadozó import és az akadozó anyagbeszerzés jelenségeivel is. A válság által eddig legérintettebb szférák: a turizmus, a vendéglátás, a szállodaipar, a személyszállítás, a taxiszolgáltatás és más szolgáltatások, a sport, a szórakoztatás, a média és a kultúra. Ezen ágazatok némelyikében az árbevétel nulla százalékosra csökkent. Négyezer szálloda zárt be április elejéig Magyarországon, a turizmusban és a vendéglátásban ez ideig 130 ezer embert érintett hazánkban a munkanélküliség.

Ez a válság nem olyan, mint a 2008-as gazdasági világválság, amelynek pénzügyi jellege volt és a banki, hitelezési szférában jelentkezett.

A mostani ennél mélyebb, több szektort érintő, nehezebben kezelhető: a reálgazdaság, a kínálat és a kereslet válsága, melynek végső oka a járvány. Hiszen a kijárási korlátozások és a tilalmak, a munkahelyek működésének ellehetetlenülése, a gazdasági, termelési folyamatok akadozása, illetve maguk a megbetegedések nem teszik lehetővé a járványmentes időszakban természetes gazdasági működést, a termékek és a szolgáltatások kínálatának sokféleségét és elegendő voltát. Ez a gazdasági válság nem oldható meg monetáris eszközökkel. A megoldáshoz a gazdasági gondolkodás alapvető változására, emberközpontúbbá válására van szükség.

Az emberközpontú gazdaság fogalmát a Katolikus Egyház társadalmi tanításában találjuk meg, legjellemzőbben Szent II. János Pál pápa gazdasági jellegű írásaiban, aki azt mondja ki, hogy a munka, a gazdaság alanya és egyben célja is az ember. A gazdasági, állami, politikai tevékenység arra hivatott, hogy az embert szolgálja, minden egyes ember javát, más szóval: a közjót.

Ebben a cikkben – a válság kezdeti szakaszában elérhető információk alapján – megkíséreljük áttekinteni, hogy az eddigi globális, regionális és állami intézkedések, valamint a gazdasági válság kezelésének érdekében tett céges és civil viselkedés mutatnak-e valamilyen módon emberközpontú vonásokat.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése szerint a globális növekedés a 2019-es 2,9 százalékról 2020-ban 2,4 százalékra, illetve – a pesszimista forgatókönyv szerint – 1,5 százalékra lassul. Az egész világon visszaesést fog mutatni a termelés és a fogyasztás is. Több országban recesszió alakul ki, főleg a Kínához kapcsolódó országokban, mint Japán, Dél-Korea, Ausztrália. Az eurózóna bővülése is lassul majd. Olaszország prognózisa a stagnálás. Kína a 2019-es 6,1 százalékos növekedésről az előrejelzések szerint 5 százalék alá esik vissza, fogyasztásának 20 százaléka eltűnt. Az európai és az amerikai kereslet csökkenése miatt a kínai gyárak újraindítása is akadozik. Hazánk a 2020-ra várt 4 százalékos GDP-növekedés helyett inkább recesszióra számíthat.

A világ gazdaságának helyreállításában minden attól függ, hogy az egyes kormányok és régiók milyen segítséget nyújtanak a bajba jutott cégeknek, ágazatoknak és embereknek.

Az Európai Bizottság és az egyes jegybankok lépéseket tesznek a gazdaság megmentésére. Az Egyesült Államok központi banki rendszere (Federal Reserve System, Fed) nulla százalékban határozta meg a kamatlábat, az Európai Bizottság felfüggeszti a költségvetési hiányra vonatkozó szigorú szabályait, az európai uniós szervezetek a munkahelyek megtartására tesznek lépéseket. Az állami gazdaságpolitikák többségének legfőbb célja az emberek megsegítése, a nehéz helyzetbe került vállalatok célzott támogatása – tudjuk meg az OECD jelentéseiből. Ez történhet állami megrendelésekkel, célzott hitelpolitikával és pénzügyi támogatással, adócsökkentéssel, a munkavállaló és a munkaadó terheinek csökkentésével, a hiteltörlesztések felfüggesztésével, vállalkozástámogatási programokkal. Az OECD szerint a kormányoknak a következő területeken kellene mielőbb lépniük: az emberek és a vállalkozások megvédése a járvány következményeitől; a kereslet élénkítése a gazdaságban; az alacsony jövedelmű egyének és vállalkozások védelme; a háztartások és a vállalatok pénzügyi támogatása; a kieső termelés felépítése; a bizalom helyreállítása. A szervezet hangsúlyozza, hogy a világ kormányai részéről összehangolt intézkedésekre van szükség, közös fellépésre a válság ellen.

Ezek az intézkedések az emberközpontúság felé mutatnak. Ez alapján, úgy tűnik, a járvány és a gazdasági válság megfékezéséért folytatott harcban – az OECD javaslatai alapján – az ember fontos helyet foglal el.

A válság elleni lépések a cégek szintjén is szükségesek. Egy javaslat így szól: „elvárható a cégtől, hogy az idén ne vegyen ki profitot a vállalatból, ne bocsásson el embereket, őrizze a munkahelyeket” (Portfólió, 2020. április 3.). Ehhez segítséget ad az állam az adók csökkentésével, illetve elengedésével, a munkáltató és a munkavállaló terheinek lazításával. Egyes gazdasági elemzők szerint a csődbe ment vállalatoknál a probléma ez volt: „az őszinte és egyenes kommunikáció hiánya a cégvezetés és az alkalmazottak között” (Mándó Milán, Mandiner, 2020. április 2.). Ehelyett tárgyalni kell a munkavállalókkal és partnerekkel, újraszervezni a közös munkát; párbeszédre van szükség. Adott esetben megegyezés történhet a munkaadó és a munkavállaló között arról, hogy csökkentett munkaidőben – és így csökkentett munkabérért – történjen a munkavégzés. Magyarországon a kieső munkabér pótlásához hozzájárul az állam, az angol kormány a ki nem fizetett munkabérek 80 százalékát téríti meg a munkavállalóknak, adott feltételekkel.

Az iménti idézetekből kiderül, hogy

a válság megoldásának kulcsa regionális, állami és céges szinten is a közös fellépésben, az együttműködésben, az összehangolt, közösségi cselekvésben rejlik.  Ez pedig nem más, mint az emberközpontúság egyik legfőbb ismérve.

A járvány mintegy kikényszeríti az emberekből és a cégekből az együttműködő és kreatív viselkedést mint a túlélés útját. Az egyes ember szintjén sok jó példát találunk erre. Mindig vannak és lesznek azonban ellenpéldák, önérdeküket követő emberek, intézmények és országok. De a mostani vírusjárványnak talán lesz pozitív hozadéka is. Lehetőségünk nyílik arra, hogy felismerjük: együtt, egymással, a másikra is figyelve a saját túlélésünk esélyeit is erősítjük.

A gazdaság jellemzői hazánkban – intézkedések az emberek javára

Úgy tűnik, az emberek ma készebbek egymás segítésére, az együttműködésre, mint eddig. A kormány nagy erőfeszítéseket tesz a járvány és a gazdasági válság leküzdésére.  Április elején látott napvilágot a gazdaságvédelmi akcióterv, amelynek szlogenje ez: „Ahány munkahelyet a vírus tönkretesz, mi annyi munkahelyet hozunk létre.” Az elsődleges cél tehát a munkahelyek és a munkavállalók védelme.

A gazdaságvédelmi akcióterv három ütemben akarja helyreállítani a gazdaságot. Kiemelt fontosságú intézkezdés a bankhitelek törlesztési kötelezettségének felfüggesztése és a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) alá eső vállalkozások adójának elengedése. Ezenkívül más járulék- és adókedvezményeket is ad az állam a munkavállalóknak és a munkáltatóknak. Például járulékfizetési kötelezettség alóli felmentést kapnak a nehéz helyzetben lévő szektorok (vendéglátóipar, turizmus, sport, taxi, kultúra, szórakoztatóipar, médiaipar stb.). Az állam a munkaadó és a munkavállaló megegyezését szorgalmazza, ehhez rugalmasabb munkavállalói szabályokat állapít meg.

Emberközpontú intézkedés az is, hogy a járvány alatt lejáró gyed-et és gyes-t meghosszabbítják, hiszen az eddig otthon lévő anyának most alig van esélye újra elhelyezkedni a munka világában.

A gazdaságvédelmi akcióterv intézkedéseinek pénzben kifejezett nagysága a magyar GDP 18–22 százalékát teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban jónak mondható, hiszen Lengyelországban 16 százalék, Csehországban pedig csupán 2 százalék ez az arány.

Az intézkedések a munkahely megőrzésére (az állam a bérköltség egy részét átvállalja a munkaadótól), munkahelyek teremtésére (beruházások) és a kiemelt ágazatok újraindítására, valamint vállalkozásfinanszírozásra irányulnak, ezermilliárd forintos nagyságrendig.

Az idősek és a rászorulók, a szegények védelme az önkormányzatok szintjén valósul meg, a kormány pedig biztosítja a 13. havi nyugdíjat.

„Minél többen működünk együtt, annál több életet tudunk megmenteni, elérkezett az összefogás ideje” (Orbán Viktor, 2020. április 2.). A miniszterelnöknek ez a mondata – és az idősek iránti kiemelt figyelem – a kormány szemléletét tükrözi. A járvány és a gazdasági válság emberközpontú megoldása mellett, amely minden egyes ember javára tekintettel van.  Ez a gondolkodásmód elősegítheti az egyes gazdasági szereplők szemléletváltását.

A hivatalos állami intézkedéseken túlmenően a gazdaság különböző szereplői is segíthetik a válságból való kilábalást. Szintén az emberközpontú gazdaság logikáját mutatja a közteherviselés elve, a tehetősebb gazdasági szereplők megnyilvánulása a közösség érdekében, a közjó megvalósításáért. Erre is láthatunk példákat: jótékonykodó, a közjóért működő vállalkozásokat, keresztény vállalkozói hálózatokat, egyes nagyobb multinacionális cégek akcióit. Ha a nagyvállalatoknak a társadalmi felelősségvállalás jegyében tett intézkedéseit (CSR) ellenőrizni lehetne, és ha a cégek komolyan vennék ezt, könnyebben megvalósulna az emberközpontú gazdaság.

A gazdasági válság egyik jelensége az ellátási láncok széttöredezése és a hiányos termelési vertikumok megjelenése. Ennek következményeként számos, eddig természetesnek vett végtermék létrejötte ellehetetlenül. Ezért az egyes országokban a „just in time” gondolkodás helyett kívánatos lenne a lokális gazdaság megvalósítása, vagyis egész termelési vertikumok létrehozása és raktározás egy adott helyen. Például, ha a tejfeldolgozás valamennyi fázisát itthon hajtanánk végre, akkor biztosított lenne Magyarország zavartalan tejellátása. A lokális gazdaság ötlete a fenntarthatósági irodalomban gyakran előfordul.

Az emberközpontúság, az összefogás a civil szféra szintjén is megjelenni látszik, hiszen számos ember tapasztalata szerint sokan mutatkoznak a járvány idején segítőkésznek, együttműködőnek.

Erre utalnak a következő jó példák:

Április elejéig néhány nap alatt több mint ezer önkéntes jelentkezett egészségügyi szolgálatra a járványban megbetegedettek segítésére. A taxisok vállalták, hogy ingyen szállítják az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat. Az állástalanná vált színészek számára néhány nap alatt 1,7 millió forintos alap gyűlt össze civil emberektől. Egyre több fiatal segít az idős embereknek a bevásárlásban, az ügyintézésben. Számos példa van arra is, hogyan segítik a járványhelyzet enyhítését az önkormányzati dolgozók. A Hír Tv munkatársai mintegy 500 ezer forintot adományoztak a Szent László Kórháznak, az igazságügyi miniszterünk félmillió forint adományt ad a járvány kárvallottjainak, és biztosan mindenki számos jó példát ismer a saját környezetében is.

A szükség tehát rámutat arra, hogy mi lenne a helyes, az ember javát szolgáló megoldás, ami most nem más, mint az összefogás, a közös erőfeszítések, az együttműködés, és elsősorban az ember szem előtt tartása.

Úgy tűnik, egyre többen jönnek rá erre az egyes ember szintjén, de a gazdasági és az állami szervezetek szintjén, illetve a nemzetközi színtereken is. Ez arra mutat, hogy a járvány elleni küzdelemben helye lehet egy emberközpontúbb gazdasági és társadalmi gondolkodásnak. A lehetőség itt van: minden egyes ember gondolkodásán, viselkedésén múlik, hogy vajon emberközpontúbb lesz-e a világ és a gazdaság a járvány nyomán.

„Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: »Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.«”

Ahogyan a négy férfi összefogott a béna megmentéséért, úgy cselekedjünk mi is egymás megmentéséért.

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 26-i számában jelent meg.